MTK legendárium | 206. rész

Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 19. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „A magyar edzők megálltak a fejlődésben.”

Opata Zoltánból az MTK egyik legsikeresebb labdarúgójából vált az egyik legsikeresebb magyar edző. Tehetségénél talán csak szókimondása volt nagyobb. A magyar futball érdekében bármikor kész volt csatákat vívni. Már játékos korában komoly nemzetközi tapasztalatot szerzett, mely edzői ténykedése során csak bővült, minek következtében széles látókörrel rendelkező, igazi európai trénernek számított. Sokszor nem is rejtette véka alá a hazai labdarúgással kapcsolatos véleményét:

„Amit mi magyar edzők tudunk, az nem elegendő, sokkal többet kell tanulnunk, mert megálltunk a fejlődésben (nyilatkozta 1950-ben), ez pedig visszaesést jelent.”

Mindezt a Dózsa (UTE) edzőjeként mondta az Edzők Testületének értekezletén.

Még a szaksajtó szerint is „kemény, de igen értékes bírálatot folytatott a magyar labdarúgás felett”. Opata „megállapította azt is, hogy edzésrendszerünk elavult, játékosaink túlnyomó része nem játszik elég erélyesen, gyorsan s keményen, hibák mutatkoznak technikai téren is.

Opata kifejezést adott annak a reményének, hogy edzőink a jövőben munkájukkal, észrevételeikkel, tanácsaikkal és tapasztalat-átadásukkal fokozottabb mértékben járulnak hozzá labdarúgásunk továbbfejlesztéséhez.”

Opatára érdemes volt odafigyelni. Amit ő, mint szakedző fontosnak tartott, az valóban hasznára válhatott az egész sportágnak, nem véletlen, hogy igyekeztek is kikérni véleményét, megtudni terveit: „Milyen tervei vannak Opata Zoltánnak labdarúgásunk, edzésrendszerünk megjavítására? Tette-e már lépéseket ebben az irányban egyesületében a Dózsában? Elgondolásai alapján mennyi idő után következhet be javulás?

Labdarúgásunk még magán hordja annak nyomait, hogy a háború előtt a fiatalokkal bizony nem mindig jó szakemberek foglalkoztak. A hibák okai főként ide vezethetők vissza. Nekünk edzőknek oda kell hatni, hogy ifjúsági labdarúgóink nevelését új alapokra fektessük. Az egészen fiatal labdarúgókat edzésrendjük szempontjából három korcsoportra osztjuk. A legfontosabb az első korcsoportban a tökéletes technikai felkészültség elsajátítása lenne.

Egyetlen olyan edzést sem szabadna tartani ezeknek a fiatal gyerekeknek, amelyen ne szerepelne labdás gyakorlat. Ebben az életkorban kell elsajátítani a gyerekeknek a kétlábas labdakezelést, lövőkészséget, labdavezetést, stb. Mikor már a játékos fejlődni kezd, fokozatosan olyan gyakorlatot kell vele végeztetni, amely a fizikai fejlettségre, a test megerősödésére vezet. Nagy fontossága van az elméleti előadásoknak is. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha az edző gyakorlatban is bemutatja azt, amit néhány órával korábban elmagyarázott. Hasznosabb lenne, ha a jövőben az újonc csapatok kisebb méretű játéktéren játszanának, kisebb lenne a két kapu és a labda is. Ez nem róna olyan nagy követelményeket a fejletlen vagy vékonydongájú gyerekekre, mint a nagypálya…

Ezt olvastad már?